UFO de varrok...

Most még csak itt tartok, az alján még vannak lyukak és elég lassan is halad, de egyszer csak majd befejezem. Azért akartam megmutatni így félig készen, hogy nehogy az a vád érjen, hogy a bemutatkozásomban kézműveskedésről beszélek, közben meg pár nyomtatott ajándékkártyán kívül csak egy kis süti van az oldalamon. Egyszer majd talán ilyen lesz mint a jobb oldali. És nem utolsósorban így legalább hátha gyorsabban haladok majd a befejezés felé.
A motívumot azért választottam, mert két éve Santorinin jártunk tavasszal, ami egy igazán

klassz 'nyaralás' volt. Az ott készült képekből csináltam a hazaérkezés után ezt a montázst, amit csak azért szúrok ide be, hogy ebben a nagy hidegben hátha másokban is kellemes nyárias meleg érzéseket kelt. Photoshoppal készült az összeállítás. Ez egyébként egy másik nagy kedvencem a digitális scrapbooking, amire szintén nem túl sok időm jut mostanában. Most is inkább egy szakdolgozat korrektúrájával, egy cikkel, és ki tudja mi más egyébbel kellene foglalkoznom...

Na jó, nem panaszkodok, nem hiszem hogy egyedül lennék ezzel az időhiány problémával.

Szóval csak beugrottam... :)


N.

So, I am stitching this Michael Powell design right now. The design was chosed 'cause I love MP, and also two years ago we wisited Santorini. It was so beautiful and so much fun, we totally fell in love with the island and its people. Once when I finish the picture it will be a present to my boyfriend. Don't ask me when thou... I also included a scrap page I made with Photoshop using the shots I made on this trip. Even looking at the pictures warms my heart on such a cold day as today...

Have a nice evening!

Boldod karácsonyt!

Minden erre tévedőnek nagyon boldog és békés karácsonyi ünnepeket kívánok.

N.

Mézeskalács

Elkészült az első adag mézeskalács. Minden évben próbálok egy kicsit újítani. Idén a cukrászboltban cuki kis kiszúrókat vettem. Három virág, egyre növekvő méretben. Talán nem annyira hagyományos karácsonyi az alakzat, de majdnem elmegy csillagnak is. A Paraktika Mézeskalácsos könyve alapján vettem az ötletet hogy kétszínű tésztát csináljak, és ez lett az eredmény. Nekem tetszik. Remélem majd azoknak is akik kapják. Kis szaloncukor formájú csomagokat kezdtem gyártani, és a tegnapi kártyát kapták díszítésnek. Azt hiszem még készül majd hagyományos mézes is a 'szokásos' díszítéssel, majd azt is megmutatom.

Egyébként a recept amit használtam nagyon jó, azonnal ehetőek a sütik, és zárt dobozban puhák is maradnak. Ez is érdemes kipróbálásra.

Karácsonyi mézeskalács:

25 dkg méz
50 dkg liszt
12 dkg margarin
10 dkg cukor
1 egész tojás + 2 sárgája
1 evőkanál mézeskalács fűszer
1 kávéskanál szódabikarbóna.

A mézet mikróban felmelegítem, beleolvasztom a vajat, majd hozzákeverem a többi hozzávalót. Nem baj ha ragacsos lesz a tészta. Éjszakában légmentesen csomagolva hűtőbe teszem, de tovább is maradhat. Másnap nyújtom (kb fél centi magasra), kiszaggatom, és a mérettől függően 180C-fokon 6-10 percig sütöm, amíg a tészta aranysárga nem lesz. Nem szabad megszárítani! Miután a sütik kihültek, azonnal jól záródó dobozba teszem. Sokáig eláll, bár nálunk nem annyira...

Karácsonyi előkészületek

Folytatódik a karácsonyi készülődés. A munka miatt lassabban megy mint ahogy korábban terveztem, de azért próbálok haladni a tennivalókkal. Ma például nekiálltam saját készítésű sütis csomagok előkészületeinek, amit majd az én és a párom kollégái kapnak. Bekevertem a sima és kakaós mézeskalács tésztát, és eltettem holnap estig pihenni a hűtőbe. Sülés és díszítés után celofán tasakokba fogom őket pakolni, és szép masnit, egyéni cimkét, és kisérő kártyát fognak kapni. Este elkészítettem pár kártyát. A minták LollyChops-tól származnak (www.lollychops.com), amiket egyszerűen kinyomtattam, majd kartonra ragasztottam. Nem akartam semmi bonyolultat, hiszen itt nem a kártyákon és a csomagoláson lesz a hangsúly, hanem inkább a sütiken. Majd megmutatom milyen lesz a végeredmény ha készen lesz.

Meg kell még említenem, hogy tegnap nyert a "csapatom". Nagyjabol 4-5 éve jártam először kézilabdameccsen, ahová a párom vitt el. Akkoriban igazából inkább csak miatta mentem, de hamarosan egyre jobban magával ragadott a hangulat és a játék. Azóta a "helyi fiúk" (Pick Szeged) a kedvencem lett, és ha itthon vagyunk akkor minden mérkőzésen ott ülünk a lelátón. Azóta már bérletesek lettünk, és lassan ugyan de befogadtak minket a szomszédok is. Egy szociológiai tanulmánnyal is felér egyébként egy-egy meccs. Érdekes nézni ahogy vadidegen emberek együtt szurkolnak a kedvenceknek, a néhány hónapos pici babáktól az idős bácsikig. Egyszer talánm majd írok erről is részletesebben. Szeretek meccsekre járni, főleg ha szépen játszik és nyer a csapatom. Tegnap nyertek. :)

Közeledik a karácsony

Engem is elkapott a karácsonyi készülődés láza.

Ez azon is látszik, hogy hozzákezdtem a családi kedvencek megsütéséhez. Ezek közül az egyik a Néró süti, amely talán az egyik legismertebb aprósütemény. Nálunk ennek valóban apró változata készül, mert mi így szeretjük, és így igen mutatós is. Leggyakrabban családi összefogással készül, és sütöm, a párom vagy Anyu ragasztgatja, majd visszakerül hozzám hogy csoki-csíkok kerüljenek a tetejére, és végül a többiek meg megeszik.

Az adventi időszak mindenesetre nálunk is elkezdődött, aminek érezhető eredménye az egész lakásban szétáradó édes vanília illat. Ja, és a recept, hátha más is elkészítené:

Néró süti.

25 dkg lágy margarin vagy vaj, 5 tojás sárgája, 18 dkg porcukor, 30 dkg liszt, 1 vaníliás cukor, reszelt citromhéj.

A cukrot és a vajat habosra keverjük, majd hozzáadjuk egyesével keverés mellett a tojássárgákat. Beletesszük a citromhéjat, a vaíliás cukrot, majd kanalanként a lisztet. Jól összekeverjük amíg lágy masszát nem kapunk. Habzsákba töltjük, majd pici halmokat nyomuk a tepsiben levő sütőpapírra. 175C fokon kb 10 percig sütjük.

Kihülés után savanyú lekvárral összeragasztjuk, majd olvasztott étcsokival vékony vonalakat húzunk a tetejére.

Ha két színű tésztát ragasztgatunk össze még szebb lesz, ilyenkor a 30 dkg liszt helyett csak 25 dkg-ot használok és 5 dkg édesítetlen kakaóport is teszek a tésztához. Tényleg finom, és bár kicsit macerás de megéri. Próbáljátok ki!

Nelli

Kísérleti adás

Kezdjünk akkor neki...

Mivel már mindenkinek van blogja, én sem maradhatok végül ki ebből az őrületből sem. Soha nem voltam egy kimondottan rendszeres naplóvezető ember, de majd meglátjuk mire megyünk. Az sem biztos, hogy valamikor valaki majd olvassa ezeket a sorokat, de fő az optimizmus...

Szeptember elejének nagy történése, hogy Rómában jártam. Hivatalos úton, a "2nd International Conference on Sebaceous Gland, Acne, Rosacea and Related Disorders" című összejövetelen vettem részt. A konferencia előtt és után pár napot pihenéssel is töltöttem, és végigfényképeztem a várost.